Két évvel ezelőtt sikerült bejutnom a Rózsák terén működő Ikonkörbe. Azóta egy Keresztelő Szent János képet festettem, Madonna meg még félig készen várja a szeptembert. Így érthető, hogy a már kész képet próbálom bemutatni a kezdő lépésektől a befejezésig.

    Első ikonom tehát Keresztelő Szent János. Azért választottam pont ezt a képet, mert végre nem bíborban, bársonyban ábrázolták, látszik rajta, hogy bizony, sáskákon és vadmézen tengette életét a pusztában. Szegénynek kilátszanak a bordái, szőrös a lába, karja.

A kenyérnek különleges helye van minden ország és nép gasztronómiájában, és minden népnek megvannak a maga jellegzetese kenyerei. Én, a mániám és  kedvencem, az olasz konyha felől közelítem meg a dolgot és ezen belül is, három jellegzetes pékárujáról szeretnék pár szót ejteni. Természetesen házilag elkészített kenyerekről van szó. A focacciáról, a grissiniről és a piadináról…

Peter S. Beagle: Tükörbirodalmak

P.S. Beagle novellafüzére ebben a formában 2007-ben jelent meg, és csodával határos módon még ugyanebben az évben Magyarországon is kiadták. A kötet 19 érdekes történetet tartalmaz, s számuknál, különlegességüknél fogva valamennyi megérdemel egy külön postot. Úgy döntöttem, egyik kedvencemet fogom bemutatni Nektek (ld. alul), hátha kedvet kaptok hozzáJ. A kötet érdekességét tovább növeli, hogy az író mindegyik „meséhez” írt egy-egy rövid kis előszót, így a történet keletkezését is jobban megismerhetjük, a könyv végére pedig odabiggyesztettek egy pár soros életrajzot és egy fotót az alkotóról.

NEM POSZTNAK SZÁNOM, CSAK A MEGKÖNNYEBÜLÉS MIATT TETTEM KI, AZ AZÓTA MEGTALÁLT KUTYMÁM KÉPÉT. EZÚTON IS KÖSZÖNÖM A SZOMSZÉDAIMNAK, HOGY RÉSZTVETTEK A KUTYÁM KERESÉSÉBEN. ÉS ANNAK AZ EMBERNEK AKI VÉGÜL MEGTALÁLTA ÉS VISSZAHOZTA.:)))

Elsőzés

Évek óta nem írtam publikálási szándékkal (sőt, sehogy), ezért úgy döntöttem, hogy most „friss, ropogós” élményekből táplálkozva, megosztom első kórházi tapasztalataimat a kifőzdésekkel. Persze, már volt egy korábbi alkalom, de arra nem pontosan emlékszem, mert akkori énem egy biztonságos burok óvta a külvilágtól, azzal együtt bújtam ki erre a fura helyre. Nyugi, nem vérben tocsogó, sajnálatra éhező sorok következnek, csak megpróbálom megörökíteni ezt a pár napot, amit a Szent Imre Kórházban volt szerencsém (tényleg) eltölteni.

 Több részén nyaraltam már a Horvát tengerpartnak, és mindenhol nagyon jól éreztem magam, de bátran állíthatom, hogy Losinj sziget sok tekintetben különleges hely. Az én szívemben, az első három helyezett között van. Most megkísérlem bemutatni nektek, (bár Jé, biztosan jobban csinálná:) én miért is szeretem ezt a csodálatos szigetet.

" -És milyen sört kér a fiatalember?
  -Schlitzet, ha nincs, akkor Blatzot, és így tovább...improvizáljon!"
(Al Pacino és a pincér: Egy asszony illata)

Ilyenkor, mikor az utcán az embert arconcsapja a forróság, majd egy légkondi nélküli épületbe térve is hűsnek érezzük a hőmöt, kábé még öt percig, aztán már ott is forró és ugye muszáj dolgoznunk és néha az utcán is közlekedni. Szóval ilyentájt megnő a folyadék igényünk, napközben sok vizet iszunk, estére megeszünk fél dinnyét tíz perc alatt, vagy elmegyünk egy jót sörözni.