Nyár van, és ilyenkor többnyire a könnyű saláták és előételek azok, amiket a legszívesebben fogyasztunk. Habár, most éppen nem a legnagyobb kánikula tombol, de lesz azért még igazi nyár az idén, ezért csokorba szedtem pár szezonális könnyű nyári étket.

 Janikovszky Éva: Égigérő fű (részlet)

Misu csuda jókedvűen szaladt vissza Síróbabához, aki türelmesen várt rá a fehér rács mögött.

Régi idők Főurai

Akkoriban mint közönséges discipulus segediensis koptatám a (vitatott körülmények között) eltanácsolt költőről elnevezett egyetem padjait. Már ez az egyetlen tény is elegendő, hogy jellemezze a város fanyar humorát, aminek legszebb virága az egykor Mars tér névre hallgató vásártér átkeresztelése (mennyire ide nem illő most ez a szó) Marx térre, majd az idők változásával visszakeresztelése (megint nem jó a szó) Mars térre.

A szépség égi adomány,

a jókedv egyenesen az Istené!

Szóval Spanyolország. Elsőre talán mindenkinek olyan közhelyek ugranak be, hogy szieszta, meg fiesta, Mallorca és a Kanári-szigetek, aztán sangria, a flamenco, a bikaviadal és az ETA. Ennél természetesen jóval színesebb a kép. Én meg ezt láttam.

„Szabad vagyok” – mondta a majom a rácsnak.

„Én nem – szólt a rács –, engem majmok közé zártak.”

Úgy tűnik, tudathasadásom végleges, nappal én vagyok én, álmomban Jeanne-Claudette van Durmiként élem éjjeleimet. Most épp sztár lett belőlem.
Az úgy volt, hogy igen elégedetlen voltam életemmel. Semmi fényűzés, semmi pompa, semmi hírnév. Ez mondjuk, ébrenlétben is így van, csak a gyógyírt nem találom rá. Az Álommanó viszont segített. Nem kis bosszúságomra álmaimban is negyven feletti, enyhén molett, alacsony nő vagyok, hangom, hallásom nincs, különleges mutatványokra sem vagyok képes, többet felejtek, mint amennyit megtanulok, tehetségem sincs semmihez. Nem túl biztató kezdet.