Bertalan Tivadar: Lipi
Az alábbi regényrészletet – ami egy novellafüzér egy darabja – atyainak nevezhető jóbarátom, Bertalan Tivadar írta. A másolási jog (Copy Right) megsértésére többféle mentségem is vagyon, például a novella virtuális tárgya. Mentségemre szolgáljon az is, hogy a részlet az egyébként igen ritka „anyósdicséret” műfajba is sorolható, márpedig e téren magam is adósa vagyok a Mindenhatónak. Ne feledjük, hogy „Nagymanyós” bárkiből lehet egykor, ki gyermeknevelésre szánja magát… Jómagam csak a nagypapa státuszig vittem, és ennél többre nem is számíthatok, ugyi. (A részletben szereplő anyós ma is él, 95 éves :))
A másik nyomós ok a novellában említett filmrendező, Jean Delannoy múlt héten bekövetkezett halála. Delannoy Úr januárban ünnepelte századik születésnapját; szinte azt mondhatnánk, egykorú a hetedik művészettel. A francia művészt nálunk leginkább a Jean Cocteau írta „Örök visszatérés” című filmje alapján ismerik (Jean Marais – Mocsár János – főszereplésével), de feldolgozott két Maigret-regényt is filmen, nem beszélve az André Gide-féle „Symphonie pastorale”-ról vagy Sartre „Mindenki tett, nincs tovább”-járól.