„Aztán újabb kétségei támadtak: Veronika előbb-utóbb rá fog jönni, nem hal meg szívbetegségben. Biztosan felkeres egy specialistát, aki megmondja neki, hogy tökéletesen egészséges. És akkor azt fogja gondolni, hogy az orvos, aki a Villetében kezelte, nem érti a hivatását. De hát így jár, aki titokban kísérletezik: számolnia kell a kockázattal és az értetlenséggel.

És mi van azokkal a napokkal, amelyeket folyamatos halálfélelemben fog tölteni szegény lány?

Igor doktor hosszasan mérlegelte az érveket és ellenérveket, s végül arra a következtetésre jutott, hogy nem lehet baj belőle. Legalább minden napot újabb csodaként él meg. Hiszen valóban minden nap csoda, ha belegondolunk, mennyi minden történhet velünk törékeny kis életünkben.”

Paulo Coelho: Veronika meg akar halni /részlet

Nálunk úgy kezdődött, hogy vidékre költöztünk, és belecsöppentünk a buci béték, józsi-pék káefték házi jellegű fehér kenyerei világába. Néhány napig reménykedtünk, hogy valamelyik boltban találunk „igazi” vidéki kenyeret, vagy legalább olyat, mint Pesten néhol, de sajnos, hamar kiderült, csöbörből vödörbe kerültünk. Egyébként is nézegettem már a kenyérsütő gépeket, vettem egyet.

Vagy inkább part two. Úgy oly trendi. Vagymi.

Mint tudjuk, a kutya után a disznó áll genetikailag legközelebb hozzánk, csúcsragadozókhoz. Gondolom, egynél többet legyilkolni egy nap, az már vérengzés, majdnem vérzivatar. Vagy mondhatni az!