Aki régebben már járt Szlovákia egyik-másik nagyobb városában, most valószínűleg meglepődne, micsoda fejlődésen ment keresztül az ország. A történelmi főtereket és környező utcákat gyönyörűen felújították, sok helyen sétáló övezetté alakították át, így zavartalanul lehet bóklászni.

A mai Szlovákia területén már az V. századtól éltek szláv törzsek. Az első fejedelemséget a IX. században hozta létre egy Pribina nevű fejedelem, amely aztán 833-ban beolvadt a Nagy-Morva Birodalomba. Kicsit később, 863-ban megjelent két bizánci hittérítő, Cirill és Metód (ez ugye mindenkinek ismerős? :). Nekik köszönhetik a helyiek a kereszténység felvételét, és az ószláv nyelv írásba foglalása révén a keresztény liturgia megteremtését. Aztán megérkeztek a honfoglaló magyarok! A Kárpát-medencében élők szépen fokozatosan beolvadtak a magyar népességbe, kivéve egy kisebb szláv csoportot, akik a mai szlovákok ősei. Ebből az időből származik a fehér ló mondája is, mely szerint a Vereckei-szoroshoz érkezve, Árpád előreküldte egy emberét, hogy derítse ki, mi vár rájuk a leendő hazában. A követ elégedett volt azzal, amit talált, és bizonyítékul vitt egy kis vizet a kulacsában a Dunából, egy marékkal a fűből és a földből is. Ezután Árpád elküldte követét a Nagy-Morva Birodalom urához, Szvatopluk fejedelmhez, és ajándékba egy hófehér paripát aranyozott nyereggel és fékkel. A követ átadta az ajándékot, és egy kis vizet, füvet és földet kért. Mivel a fejedelem gyanútlan volt, sőt úgy gondolta, hogy majd a jövevények fogják a földet megművelni, ezért azt válaszolta, annyit vihetnek, amennyit akarnak. A magyarok ezen felbuzdulva birtokukba vették a Kárpát-medencét, és visszaüzentek Szvatopluknak, hogy a lóval az ország földjét, a nyereggel a folyók vizét, a fékkel pedig a füvet vásárolták meg. Az ezt követő csatában a fejedelem vereséget szenvedett, ezzel a monda szerint a magyarok honfoglalása meg is történt. A Felvidék történelme sokáig szorosan összefonódott Magyarországéval, ezzel most nem is untatok senkit. Azt is mindenki tudja, hogy a területet a trianoni békeszerződés eredményeként csatolták Csehszlovákiához. A kilencvenes évek rendszerváltási hullámának köszönhetően a független Szlovákia 1993. január 1-jén alakult meg, majd Magyarországgal egy időben az Európai Unió tagja lett.

Az ország középső része két, kulturálisan igen gazdag vidéket foglal magában. Az egyik a középkori Magyarország nemesfémszükségletének tekintélyes részét biztosító bányavárosokból áll. A másik kiemelkedő kultúrvidék a Rimaszombattól Rozsnyóig húzódó Gömör, ahol a templomokban fennmaradt gótikus falfestmények, valamint a krasznahorkai vár és a betléri kastély a fő szenzáció.

A legfontosabb bányavárosok: Besztercebánya, ahol rezet, Selmecbánya, ahol ezüstöt, valamint Körmöcbánya, ahol pedig aranyat bányásztak. Ezeket a városokat a Thüringiából származó német bányászok alapították, és IV. Bélától 1255-ben kaptak kiváltságokat. A rézbányászat nagyjából a XVIII. századig biztosította Besztercebánya virágzását, amely később – a többi helységtől eltérően – igazi nagyvárossá fejlődött. A térség történelmében fontos szerepet játszott az az epizód, hogy a II. világháború végén szlovák partizánok a környező falvakban robbantották ki a szlovák nemzeti felkelést. A harcok lekötöttek ugyan némi német haderőt, de igazából csak értelmetlen vérveszteséget okoztak. Ennek ellenére az esemény hihetetlen fontossággal bír a szlovákok számára, nemzeti felszabadító háborúként való megítélése a rendszerváltás után sem változott.

Besztercebánya igazi nevezetessége a csodásan felújított főtér és az abból kiinduló ulica Dolná. Ez a tér korábban országútként szolgált – mára teljesen kitiltották innen az autókat, lekövezték és kipofozták a házakat. A főtér északi részén van a várnegyed, amely a XIII. és a XVII. század között alakult ki. Itt található a gótikus Mária-templom, és belsejében a csodaszép Szent Borbála oltár. Ha megkerüljük az épületet, megnézhetjük a szent Kereszt-templomot, és a vele egybeépült Mátyás-házat. Ezt eredetileg királyi szálláshelynek használták, de Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak adományozta. Ne hagyjuk figyelmen kívül az erkélyét, melyet a királyi címer díszít. A régi városháza a XVI. században készült el, ma a modern szlovák művészek galériájának ad otthont.

A főtér egyik látványossága az Óratorony, amely szabad szemmel is láthatóan megdőlt, kb. egy méterrel. Ez azonban ne rettentsen el minket, másszuk meg bátran. Ha túléltük a toronymászást, sétáljuk tovább. Jobb oldalon találjuk a püspöki székesegyházat, előtte pedig egy Mária-szobrot. Csodáljuk meg az utca további nevezetes épületeit is. Itt van például a Thurzó-ház, amelyben ma egyházi emlékeket bemutató kiállítás van, kívülről pedig sgraffitó díszíti. Ennek az Itáliából származó díszítésmódnak az a lényege, hogy a falra két vagy több, különböző színű vakolatréteget raknak, majd a felső, világosabb réteget a kívánt minta szerint eltávolítják. Ha átnézünk a túloldalra, ott a Beniczky-ház olasz stílusú loggiájában gyönyörködhetünk vagy az Ébner-ház faragott díszítésében. Az utca végén kukkantsunk be a XIV. századból származó Erzsébet-templomba, amely igen pici, ám annál szebb belülről. Ha pihenni szeretnénk, tegyük meg. Lépten-nyomon sörözőkbe, cukrászdákba, éttermekbe botlunk, amelyek a hétvégén is tárt karokkal várnak minket. Jegyezzük meg azonban, hogy ha nem akarunk a túra kellős közepén agyvérzést kapni, hozzuk magunkkal pótelemeket a fényképezőgépbe. Szombaton délután ugyanis egy árva üzlet sincs nyitva a környéken. Üldögéljünk egy kicsit, nézelődjünk, töltődjünk fel a hangulatos tér látványával.

Hazafelé menet álljunk meg egy kis időre Zólyomnál. Maga a város nem tartogat semmi különös látnivalót, a vár azonban igazi érdekesség. Az 1370-80-as években Nagy Lajos építtette, és a vadászatai alkalmával használta. A XV. században a huszita csapatok központja volt, majd a Thurzó-családhoz került, akik a török elleni védekezéssel összefüggésben megerősítették. Kialakították a mai reneszánsz jellegét, a külső védelmi falakat, bástyákat és a bejárati kaput. Tudni érdemes, hogy a várban született a legjelentősebb magyar reneszánsz költő, Balassi Bálint. Halálának 400. évfordulóján emléktáblát is elhelyeztek itt. Ha művészetre vagyunk kíváncsiak, akkor is megfelelő helyen járunk, mert egy jó néhány kevésbé ismert németalföldi, olasz és francia festő képeit találjuk az épületben. Ne felejtsük el megcsodálni a lovagterem fakazettás mennyezetét, amelyet 78 uralkodó arcképe díszít. A várban június folyamán várjátékokat tartanak – erről most sajnos már lemaradtunk, de jövőre talán megnézhetjük. Ha a városból az Ipolyság felé indulunk, kis kerülővel ugyan, de belefuthatunk a XII-XIII. században épült régi várba (Pusztavár). Ennek a középkorban kiemelkedő jelentősége volt, mivel innen irányították a Besztercebányát is magában foglaló Zólyom vármegyét. Sajnos ma már csak romokat találunk belőle, a XV. század közepén ugyanis leégett.

A Közép-Szlovákiai térség tartogat még más látnivalókat is, amikre egy nap alatt sajnos nem jut idő. Akik szeretnek síelni, biztosan ismerik a Donovaly síközpontot, amely a magyar határhoz legközelebb esik. Besztercebányától 15 kilométerre, egy Török nevű faluban minden évben megrendezik a juhtúrós galuska evő bajnokságot. A Felvidék jellegzetes látnivalói közé tartoznak azok az evangélikus fatemplomok, amelyek az ellenrefomáció idején épültek. De megemlíthetném még a Feketebalog és Kisgaram között közlekedő kisvasutakat is, ami a gyerekek nagy kedvence lehet.

Egyszóval: útra fel! Néha a látványosságokért nem érdemes világgá menni – hiszen itt vannak a szomszédban.