Ha nagy ritkán elvetődöm egy plázába és megéhezem (ez mondjuk, gyakrabban előfordul), akkor egyenesen egy kínai büfé felé veszem az irányt, és rendeljek bármit is, egyvalami nem maradhat ki a menüből, a párolt zöldség.
Töredelmesen bevallom, rajongok ezért az ételért. Egyszerre puha és ropogós zöldségek, alatta a selymes szósz/szaft, mindez a finoman füstös szezámolaj aromájával, egyszerűen utánozhatatlan. És ez most szó szerint értendő, mert nekem még ezt a kaját nem sikerült maradéktalanul rekonstruálnom otthon. Persze, én nem használok nátrium-glutamátot, amivel a kínai büfékben igazán nem spórolnak.
Számos próbálkozás után, végül sikerült valami hasonlót összehozni, de nem lett ugyanolyan. Nem lett rosszabb, csak más.
Azóta gyakran készítek otthon ilyet.
Számos próbálkozás után, végül sikerült valami hasonlót összehozni, de nem lett ugyanolyan. Nem lett rosszabb, csak más.
Azóta gyakran készítek otthon ilyet.
Ez a fajta zöldségétel tetszés szerinti alapanyagokból összeállítható, a lényeg, hogy legyenek benne karakteres ízű (hagyma, zöldhagyma) és karakteres állagú (kínai kel, bambuszrügy, fafülegomba) zöldségek egyaránt. A többi szabadon választott, az egyéni ízlésnek vagy a hűtő tartalmának megfelelően. Nekem most az alábbiak voltak otthon.
Hozzávalók:
· 2-3 ek. fokhagyma-gyömbér szósz (50-50%)
· két közepes sárgarépa
· fél kínai kel
· 2-3 fej hagyma
· fél csésze zöldborsó (mirelit)
· 1 kis doboz bambuszrügy és/vagy bébikukorica (konzerv)
· szárított fafülegomba
· 1 csésze hús- vagy zöldségalaplé
· világos szójaszósz
· szezámolaj
· száraz sherry
· csípős chilikrém
· só, cukor, étkezési keményítő
· mogyoró- vagy napraforgóolaj
Előkészületek:
Nekem mindig van a hűtőben egy üveg saját gyártmányú gyömbér-fokhagyma paszta, de ha éppen nincs, akkor fele-fele arányban összekeverek préselt fokhagymát és reszelt gyömbért, majd annyi olajat öntök hozzá, hogy sűrű pépet kapjak.
A zöldségeket nagyjából egyforma (2-3 cm-es) darabokra vágom és félreteszem. A szárított gombát beáztatom, a konzervzöldségeket lecsöpögtetem, leöblítem tiszta vízzel.
Egy csésze alaplébe belekeverek egy evőkanál étkezési vagy kukoricakeményítőt.
A zöldségeket nagyjából egyforma (2-3 cm-es) darabokra vágom és félreteszem. A szárított gombát beáztatom, a konzervzöldségeket lecsöpögtetem, leöblítem tiszta vízzel.
Egy csésze alaplébe belekeverek egy evőkanál étkezési vagy kukoricakeményítőt.
Elkészítés:
Fogok egy wokot, a legerősebb fokozaton felforrósítom, egy kevés olajat öntök bele, és kezdve a legkeményebbel, beledobom a sárgarépát. Egy kicsit pirítom, majd rádobom a hagymát és két evőkanálnyit a gyömbér-fokhagyma keverékből. Aláöntök egy kevés száraz sherryt, amit mindjárt el is forralok a zöldség alól. Most jön a többi alapanyag, a borsó, a bambuszrügy, bébikukorica, gomba, közben folyamatosan keverem és rázom a wokot. Megsózom. Aláöntök egy kevés keményítős alaplevet, pár evőkanálnyi világos szójaszószt locsolok rá, hozzáadom a kínai kelt, pár pillanatig párolom, és mielőtt összeesne, leveszem a tűzről. Meglocsolom egy jó adag finom, füstös aromájú szezámolajjal, még egyszer összekeverem és tálalom.
Tippek, tálalás:
Akkor jó, ha a zöldségek megpárolódtak, de „ressek”, ropogósak maradnak (kivéve a borsót és a gombát), és egy kevés lében áll az egész, ami egy picit „nyúlós”, selymes a keményítős alaplétől.
Ezt a párolt zöldséget önálló fogásként és köretként egyaránt fogyaszthatjuk. Amikor önmagában eszem, sötét szójaszószt is szoktam önteni hozzá. Köretnek kiváló a különféle panírozott vagy tempura-falatkák mellé, esetleg sülthús-falatokhoz.
Ez esetben a párolt zöldség mellé, tempuratésztában sült halfalatkákat készítettem, édes-csípős szósszal. De ez már a következő poszt témája…
Ezt a párolt zöldséget önálló fogásként és köretként egyaránt fogyaszthatjuk. Amikor önmagában eszem, sötét szójaszószt is szoktam önteni hozzá. Köretnek kiváló a különféle panírozott vagy tempura-falatkák mellé, esetleg sülthús-falatokhoz.
Ez esetben a párolt zöldség mellé, tempuratésztában sült halfalatkákat készítettem, édes-csípős szósszal. De ez már a következő poszt témája…
Az utolsó 100 komment: