Szilvalekvár II.Másként szerettem volna kezdeni, de amíg az élet írja a kottát, miért ne hagynánk, alázattal. Tegye. Parlando, avagy staccato, nem mindegy? Ahogy képesek vagyunk játszani.– Nem ette meg a kutya a telet! – mordult Nagymama. Nem volt jó napja, talán.Kinézett…

Mielőtt továbbindulnánk Alicante városából, ejtsünk pár szót a különböző fesztiválokról. Nagyon nehéz úgy érkezni, hogy ne szaladjunk bele valamilyen hacacáréba. A spanyolok szeretnek ünnepelni, szeretik jól érezni magukat, ezért aztán minden alkalmat megragadnak arra, hogy…

Legjobb múzsa a határidő!

Valami frisset szeretnék írni, valami ropogósat, amiből árad az újdonság varázsa.Sajnos, ilyet most nem tudok. Állandóan régi emlékek tolulnak elő. Amikor ez volt, meg az volt. Például, amikor városból faluba költöztünk, és teljesen megrészegültünk a házhoz tartozó…

 A szilvalekvár I.    1970-ben, mikor az indián nyár reménytelenül őszbe fordult, kora reggel Guzmics kilépett a ház kapuján. A ház egy hatalmas, L alakú ház volt, a város főterén, a sarkon. Tele megalázó társbérletekkel. Az oldalsó kapun indult el a posta…

 Részletek egy soha el nem készülő szakácskönyvből… Anyám nemrég beállított hozzám egy adag bepanírozott karajszelettel, mondván, most elmegy nyaralni, és nehogyénmár éhen haljak, amíg ő távol lesz. Nem számít, hogy húsz éve főzök magamra, ő azért hozott…

– Nem túl csípős? – kérdezte Erzsébet.Károly nemet intett. Jó lett volna, ha semmi más nem számít, csupán az, hogy végre együtt vannak. Elnézte az asszonyt, ahogy az a marhapörköltet ette. Alig csipegetett belőle. Fájt a gyomra. Nem tudta, hogy rákos, csak neki mondta…

  Nem is tudom, hogyan kezdjem... Annyi, de annyi mindenről szeretnék írni, annyi, de annyi gondolat van a fejemben! Mivel nem vagyok író, nézzétek el, ha csapongok ide-oda a sorok között (az életben is ilyen habókos Szélvész kisasszony vagyok). Szóval, a mai bölcsesség az én…