.jpg)
Nemrég ellátogattam a fővárosba, hogy részt vegyek a Malackaraj blog születésnapi buliján. A kellemest a hasznossal összekötve, korábban indultam, hogy legyen időm bevásárolni a Nagycsarnokban jóféle húsokat, a gasztroblogger-körökben sokat emlegetett, már-már legendás hentesüzletben, Józsinál, a hentesutánzatnál:)
Nem kellett csalódnom, sem a boltban, sem Józsiban. Az üzletben szebbnél-szebb húsok – főleg a marhákra koncentráltam most – kellették magukat, hirtelen választani sem tudtam. Szerencsére Józsi, az amúgy hiperaktív hentes türelmes volt, nem sürgetett. Sokféle érlelt marhahús közül végül hátszínt és rib-eye szeletet választottam.
A kérdésemre, mit ajánlana még ezeken kívül, egy szép, hosszú bordacsonton lógó borjúszeletet mutatott nekem, ami tulajdonképpen nem is tudom, melyik része volt, talán ugyanaz a rész, mint a marhánál a rib-eye, azaz rostélyos. Mielőtt szólhattam volna, kijelentette, hogy ezt ajándékba adja, csak próbáljam ki, és írjam meg hogyan készítettem el és milyen volt. Szépen megformázta a szeletet és megkötözte, hogy sütéskor egyben maradjon, majd becsomagolta és hozzácsapta a többi cuccomhoz...
Hát, ez lett belőle!
Ez egy nagy tenyérnyi, három centi vastag, 35 dekás, tökéletes borjúszelet volt. Gyönyörű, márványos, élénk világosvörös színű hús.
Nem akartam semmivel bonyolítani az ízeket, ezért semmi szószban, rafinált fűszerben vagy ilyesmiben nem gondolkodtam. Érdemes viszont ilyenkor elővenni a féltve őrzött Maldon vagy „Fleur de sal” sókat, ennél jobb alkalom nem adódik a használatukra. Köretnek is a lehető legegyszerűbb salátát gondoltam ki.
Sajnos, a grill vasserpenyőm éppen nem volt kéznél, így maradt a teflon. Azért abból a legnehezebb, vastag falú serpenyőmet vettem elő...
1. A húst hagytam a konyhapulton, míg szoba-hőmérsékletűre nem enyhült a hűtő-hidegből, majd mindkét oldalát megszórtam frissen őrölt borssal.
2. A serpenyőben egy kanálnyi ghít forrósítottam (helyette lehet 1 ek. olívaolaj), majd ebbe fektettem a húst. 2 percig sütöttem az egyik oldalát.
3. Mikor megfordítottam, még egy darab ghít (ezt helyettesíthetjük vajjal) dobtam mellé, meg egy kisebb rozmaringágat és fél gerezd fokhagymát.
4. Ezt a felét is 2 percig sütöttem, közben locsolgattam a tetejét a forró ghível, majd kitettem egy deszkára, megsóztam, és letakarva egy darab alufóliával, 8-10 percig pihentettem.
5. Közben egy jégsalátát félbevágtam, majd negyedeltem. Két negyedet a tányérra tettem, meghintettem sóval, meglocsoltam málnaecettel és olívaolajjal.
A húst a saláta mellé téve tálaltam...
.jpg)
Hát, mit is mondjak. Benne van a top5-ös steak-élményemben ez a rendkívül zamatos, szaftos hús. Érdekes, hogy olyan volt, mintha többféle húst ennék, minden részének kicsit más volt az íze és állaga. A zsírosabb, intenzívebb ízű részek váltották a soványabb, karakteresebb részeket. Az omlósabb, puha falatokat az izmosabb, rugalmasabbak követték. Igazi gasztroélmény volt ez a szelet, biztos, hogy fogok még ilyet készíteni...
Egy pohár villányi cabernet sauvignont ittam mellé.
Az utolsó 100 komment: