Fruzsi és Prevej egy tavalyi ponytyporonty-fogással

Az úgy volt, hogy Anyuék Hajdúszoboszlón vagy Debrecenben vagy Budapesten nyaraltak egy SZOT-üdülőben, ha jól emlékszem, a győri Rába SZOT-komplexumban sosem jártak, a helybefalui szakszervezet keze odáig nem ért el.

Egyszer valaki azt álmodta, hogy az Úrral menetelt az úton, miközben életének egyes jelenetei villantak fel előtte az égbolton. Közben két sor lábnyomot látott a homokban egymás mellett haladva, sajátját és az Úrét. Amikor az utolsó jelenethez érkezett és visszatekintett a lábnyomokra, csak egy sor volt látható. Arra is felfigyelt, hogy ez az életének legkeservesebb szakaszainál is előfordult.

Bántotta a dolog és megkérdezte az Úrtól: – Uram! Te megígérted, hogy ha egyszer elhatározom, hogy követlek Téged, Te mindig velem jársz életem útjain. De íme, a legnyomasztóbb esetekben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, hogy miért éppen akkor hagytál el, amikor a leginkább szükségem volt Rád.

Az Úr így felelt: – Drága gyermekem! Én szeretlek Téged, és soha egy pillanatra sem hagytalak el. A megpróbáltatásaid idején, amikor úgy szenvedtél, amikor csak egy sor lábnyomot látsz, karjaimba vettelek és úgy hordoztalak...

Márai Sándor: A Rendről és a Gondviselésről

Szécsi Margit: Március

Itt látható a feldolgozatlan pulykanyak, több más testrésszel, nyersen. Ilyen állat nehezen képzelhető el, de van.