.jpg)
Állatvédő/állatszertő ember vagyok, ugyanakkor húsevő. Szerintem ez csak látszólag feloldhatatlan ellentmondás. Évekig voltam vega lelkiismereti okokból, de aztán eljutottam egy olyan pontig, hogy elfogadtam azt a tényt, hogy vannak állatok amiket azért tartunk, hogy megegyük őket. Ez a sorsuk. Viszont meggyőződésem, hogy nekünk is vannak kötelezettségeink azon állatok felé, akiket megeszünk. Az egyik, hogy halálukig a lehető legjobb körülmények között tartjuk őket. Nincs jogunk kínozni, pl. szűk ketrecekben tartani a minimális méltóságot sem adva meg nekik.
A másik, hogy ha már egyszer elvettük az életét, tiszteljük meg azzal az állatot, hogy minden ehető részét elfogyasztjuk/felhasználjuk és nem dobunk ki semmit. De erre akár a takarékosság is rávehet bennünket, ha esetleg nem hiszünk az állatok jogaiban, elvégre válság van, meg kell fogni minden forintot.
Én például tanyasi/falusi csirkét szoktam venni, a belsőségeivel együtt. Tulajdonképpen csak a feje hiányzik , valamint kopasztva-zsigerelve van. Két ilyen másfél kilós csirkéből, ha minden részét maximális felhasználunk, három bőséges fogást is készíthetünk.
Először is, az aprólékokat elkészíthetjük levesnek vagy egy jóféle pörköltnek. A „megmaradt” csirkét pedig legtöbbször egészben megsütöm (erről poszt itt!), majd annak maradékát is felhasználom egy másnapi fogáshoz (erről poszt később!).
Az aprólék a követezőkből áll: Levágom a nyakát, amit aztán három részre darabolok, majd a lábait kapom le, amiről levágom a körmöket. A májat és a zúzát megtisztítom és feldarabolom. Levágom a csirke szárnyvégeit is. Két csirke aprólékaiból egy lábos pompás levest, vagy finom pörköltet lehet készíteni két-három személyre. Most ez utóbbit készítettem el.
.jpg)
