Ricottával töltött ravioli paprikamártással

Na, ezt már egy fokkal bonyolultabb elkészíteni, mint az eddigi ételeket, melyeknek a receptjeit, e blogba leírtam. Azért nem kell megijedni, ez sem nehéz, csak egy kicsit több előkészületet igényel. Viszont mindezekért bőven kárpótol minket az étel fantasztikus íze.

Mivel minden valahogy a kajával vagy a szerelemmel függ össze, így ez a történet is.

Némi álmodozás és tervezgetés után két cimborámmal úgy döntöttem, hogy elég a sóvárgásból és a nosztalgiázásból, belecsapunk a lecsóba. Március 8-án AC Milan vs. Manchester United mérkőzés Milánóban, március 9-én pedig Juventus–Real Madrid Torinóban. Kis túlzással a világ négy legjobb klubcsapata elérhető közelségben.

Némi kutakodás és telefonálgatás után jegyek megkaparintva, szállás leszervezve.

Magamfajta italomán embernek előbb-utóbb számtalan fel nem használt „maradék” gyűlik fel a hűtőjében, kamrájában. Főzés közben valahogy sohasem fogy el teljesen minden alapanyag, és mindig visszakerül a hűtőbe egy-egy szelet pármai vagy nostrano sonka, parmezánvég (amit már nem lehet reszelni, de zöldséghámozóval még egy-két forgácsot ki lehet csikarni belőle), egy negyed mozzarella, egy-két kanálnyi paradicsomszósz, amit nem volt szívem kidobni, vagy egy fél cukkini stb… Amikor már rakosgatom őket ide-oda egy ideje, olyankor jön a csodafegyver, a calzone.

Valamivel több időm volt, mint egy hetem, hogy megfigyelhessem az angolok ételkultúráját, és kóstolgassam az ételeiket, így ez csak egy saját tapasztalotokból összeáálított áttekintés a teljesség igénye nélkül.

Az angolok nem a konyhájukról híresek, mint a franciák, vagy az olaszok. Természetesen vannak saját ételeik, ezeket nagyjából ismeri is mindenki, de az étkezési szokások formálódásához nagyban hozzájárult az ország színessége, a nagy számban ott élő más nemzetiségű ember.