Barátommal ifjonti éveinkben mindent elkövettünk, hogy bonthatatlan kapcsolatba keveredjünk John Barleycornnal. Szombatonként a Fehér Szarvas nevű jellemvesztőben tettük ezt egy igen szép városban, igen szép lányok társaságában, akik a jövő nemzedékét mostanság szellemileg virágoztatják. Én jól jöttem ki a dologból, említett nemzedékről nem nyilatkoznék, meg barátomról sem, kinek egy igen zűrös napot követő hajnalon azt csuklottam: együnk vadast! A hol kérdésre azt válaszoltam, nálunk, mivel drága Édesanyám főzött, akkoriban mesteri szinten. Ma már virslije elől is. Három körül melegíttettünk Anyámmal, aki csak ennyit, angyali mosollyal: na, szépek vagytok!
Majd visszabújt, mi meg ettük a vadast, vadul. Majd kisvártatva barátom: valaki kisrókázott a tányéromba!
Na, azóta kisróka a mártás, utalva színére, állagára.
A történet a vadászattal indul, vagyis vadas marhát a Lehelen lövök, a Tibinél. Lehetőleg táfelspicc, cirka másfél kiló. Aztán az óbudai piac őstermelőitől a legsárosabb zöldségek. Zeller is!
A répát, gyökeret, zellert felaprítom, ahogy sikerül. Kevés zsíron dinsztelem, teszek bele sót, egész borsot, babérlevelet. Felöntöm vízzel, felforralom. Fél citromot karikázok bele.
Varga Árpi rozéval bátorítom magam, mert csütörtök délután követem el ezt a gazságot.
Megvárom, míg kissé hűl a pác, majd beleölöm a húst. Kiteszem hidegre, ahol a Beni nem éri el sem szájával, sem másával. Két napra.
A nap reggelén felkockázok négy zsömlét. Nem a vizes verzióra gondolok, én a helyi német zsemlét használom, jó sűrű a tésztája. Solymáron sütik.
A zsemlekockákat bő zsíron megpirítom, majd híg nokedlitésztával elkeverem. Épp annyival, hogy a ropogós kockákat összetartsa. Lobogó sós vízbe szaggatom kanállal, majd mikor a gombócok a felszínre törnek, kikapkodom őket. Csak szaporán, mert így maradnak a kockák ropogósak. Elteszem meleg helyre.
Húst a pácból kihalászom, páclét lezsírozom. A húst hirtelen körbesütöm, majd a közben megmelegített páclébe teszem, lassú tűzön főzöm. Éppen gyöngyözzön, két órát.
A húst kiveszem. Szeletekre vágom.
Mártást a pácból összeturmixolom - mazochisták törjék át szitán -, kevés rántás, sok tejföl, mustár, meg baracklekvár. Áfonya is. Olyan pikáns, savanyú- édes. Ha kell még, citromlé.
Főzéshez 2003-as egri bikavér, by T.I. Alkoholista az, aki déli 12 előtt iszik, meg nem szeretjük.
Az utolsó 100 komment: