Talán ma. Manapság nem könnyű. Könnyű régen sem volt, de... De akkor még volt a férfiakban tisztelet. Tisztelet a női nem iránt. Iránt megjárva méginkább. Még inkább randevúznék egy iránival, mint egy honi férfival. Férfival alig találkozik az ember. Az ember lánya már annak is örül, ha egyáltalán válaszolnak a hirdetésére. A hirdetésére, melyet nem is oly rég adott fel. Oly rég feladott már minden reményt! Reményt, hogy egyszer találkozik az igazival. Az igazival, aki - most már biztos - nem is létezik. Létezik még szerelem egyáltalán? Egyáltalán van még szerelem? Szerelem első látásra? Első látásra nem is olyan randa ez az Artúr. Artúr - szebb neve is lehetne. Lehetne bármi ebből a randiból. Randiból jeles vagyok. Vagyok olyan hülye, hogy minden választ adó férfival találkozom. Találkozom, aztán kiábrándulok. Kiábrándulok, mert öregek, ápolatlanok és smucigok. Smucigok a végtelenségig. A végtelenségig hallgatom a beszámolójukat volt feleségekről, barátnőkről, szuper - de persze csak volt - állásokról, fenemód sikeres életükről. Életükről, mely az asszonyok miatt ment tönkre. Tönkre kell tenni az ilyen hazudozókat! Hazudozókat kapok ki mindig. Mindig tudom, kivel hányadán állok. Állok már most is pár perce itt a megállóban, persze, Artúr nem jön. Jön. Jön, nagy kedvesen, de látom, a szája szeglete megremeg. Megremeg bensőmben valami. Valami, ami azt súgja: menekülj! Menekülj az újabb megaláztatástól, a kényszeredetten eltöltendő óráktól. Óráktól már nem esem hasra, nekem valami értékesebb ékszer kell! Kell, hogy lágyan a nyakamba csatolják. Csatolják a számlát is, ha akarják. Ha akarják sem fizetem ki. Ki ez az Artúr? Art úr lehet az öltözködése alapján, választékos modorával. Modorával mindjárt kimoderál a világból! A világból, melyet tizenévesen olyan szépen felépítettem. Felépítettem egy házat is, de a férjem elitta. Elitta az eszét is, az autónkkal együtt. Együtt tovább nem maradhattunk. Nem maradhatunk tovább itt, a kávézóban Artúrral sem. Sem lakása, sem kocsija, ha jól vettem ki a mondókájából. A mondókájából az is kiderült, hogy - igaz, nem velem, de - szerelmeskedni lenne kedve. Kedve az van, de pénze, az nincs. Nincs kedvem hozzá. Hozzá képest Quasimodo egy leányálom. Leányálom nem lesz itt a bokorban, az hétszent. Hét szent kéne, hogy leimádkozzák rólam. Rólam is süt az utálat, gondolom. Gondolom, ennek sem lesz folytatása. Folytatása csak az útfelújításnak van. Van, aki a lába elé néz, van, aki nem. Nem tudtam, hogy ez az Artúr ilyen béna! Béna most mindkét karunk, és a lábunk is megsérült. Megsérült az autótól, melybe belerohantunk. Rohantunk kétfelé az aktus után. Utánérzésem van. Van, ami összeköt bennünket. Bennünket röhög mindenki. Mindenki az osztályon, aki erre jár. Jár nekünk egy kis részvét, nem gondolják, kedves ápolók? Ápolók fektettek egymás mellé Artúrral. Artúrral fekszünk géz a gézben, vigyorogva. Vigyorogva mondom Artúrnak, hogy üdvözli a Brúnó.