Janikovszky Éva: Égigérő fű (részlet)
Poldi néni délutánonként kiült a repkényes ajtó elé a lócára, és várta, hogy Poldi bácsi hazaérjen a munkából. Poldi bácsi mindig hat óra tíz perckor ért haza, mert messzi volt a park, de Poldi néni jóval korábban kezdte el várni. Már fél ötkor levetette kötényét. A várakozás úgy kezdődött, hogy az aranykoszorús lószerszámkészítő megállt a lóca mellett, és azt kérdezte:
− Megengedi, Zsófika?







Nem is tudom, miért írok most erről a filmről. Nincs semmi apropója, még csak nem is új darab (2005). Hacsak az nem lehet indok, hogy eddig még nem volt filmajánló a Kifőzdében. Ha még azt is hozzáteszem, hogy ez egy musical, akkor az engem jól ismerők végképp nem értik, mi van. Semmi sem áll távolabb tőlem, mint a filmmusical. Pedig szeretem a zenét, szeretem a filmet is, de a kettő ötvözése nálam mindig kicsapta eddig a biztosítékot. A régi musicaleket, amikben csak néha-néha fakadtak dalra, még megnézem, de az Evita- és Chicago-féle „végigéneklősöktől” már fázom. Márpedig a Bohém élet „kőkemény” musical. Próza szinte nincs is benne, egy-két, a dalokat összekötő mondatot kivéve. És mégis! .jpg)


