Janikovszky Éva: Égigérő fű (részlet)

Meg kell adni, ez a titok nagyon jól tudott lappangani. De azután mégiscsak elárulta magát.

Janikovszky Éva: Égigérő fű (részlet)

Kinézett a kerek ablakon, föl az emeletre, hogy nem füstölög-e a Fiatalok lakása. Nem füstölgött. Pedig Misu szívesen eloltotta volna, ha egyszer mégis kigyullad, mert akkor a Fiatalok biztos nem rohannak el mellette, hanem megállnak és megköszönik.
     Annyit már tudott a Fiatalokról, hogy színészek. És azért rohannak folyton, mert a színház, ahol játszanak, mindig másutt tart előadást, egyik nap itt, másik nap ott.

Rab Zsuzsa: Add meg

Kegyelmes Isten add meg add meg add meg
még egy kicsit világon kívül élni
még egy kicsit sírni a szerelemtől
járni szemetes utcán mint virágon
gépzuhogást hallani muzsikának
telefonvárás pórázán szűkölni
ígézni az utcát a kerti ajtót
eszelősen ráolvasót susogni
térj meg térj meg fordulj nyakad szakadjon
kifaggatni reménykedőn a tükröt
makacsul hajtogatni hogy nem és nem
s igen igen mondani rá a rímet
Kegyelmes Isten add meg add meg add meg add meg –
édességes életveszélyben élni
sínek közt várni be hetykén a mozdonyt
tudva hogy félkezemmel visszalökném
tépdesni bután margarétaszirmot
lépéseket számolni hátha páros
és mosogatás közben énekelni
mint kiscseléd és nem szégyellni semmit
és aztán persze sírni néha este
üresen hagyni félhelyet a párnán
s mint olvasót átkot morzsolni áldást
térj meg térj meg fordulj nyakad szakadjon
és reggel újrakezdeni a semmit
Kegyelmes Isten add meg add meg add meg –
állni az ablakban mint dédanyáink
ígézni a kerti ajtót az utcát
ráolvasót suttogni eszelősen
térj meg térj meg fordulj nyakad szakadjon
Közben ügyek emberek tárgyalások
szerződések kérdőívek satöbbi
elrendezni félkézzel az egészet
aztán tovább világon kívül élni
aztán tovább sírni a szerelemtől
járni szemetes utcán mint virágon
elmondani ezerszer hogy nem és nem
mégis mégis felelni rá a rímet
Kegyelmes Isten add meg add meg add meg –
S ha megadod ne büntess majd utána.