Örkény Istán: Tóték
Értesítjük, hogy Tót Gyula zászlós (Tábori posta 8/117) az ellenséggel folytatott harcban hősi halált halt.
Értesítjük, hogy Tót Gyula zászlós (Tábori posta 8/117) az ellenséggel folytatott harcban hősi halált halt.
Szép dolog a ballagás. Lezárult, új kihívások, kiléptek, visszavárunk, útravalóul annyit, taposd a tejet, míg vaj nem lesz... Megannyi okos és szép intelem, vasárnap délután négytől hétig igazán üdítő még az ilyen szíjas véneknek is. Aztán szentmise sem lefelé épít, ha jól emlékszem, gyönyörű volt Manócska oltárral szemben mellettem. Úgy 27 éve. Igaz, másnap reggelre a húsleves megsavanyodott, kicsi volt a hűtő. Meg meleg, nagyon.
Amint várható volt, szombaton elindultunk Jánoshalmára. Elébb Ferihegyre, két nagylányért, kiknek húgocskája szeptembertől Baján tapossa a tejet, veretes gimnáziumban. Vittük Őket haza. Lassan mi is haza, mert nagyon jó ott.
Talán nem mindenki tudja, de ez a nap az apukáké. És a nagypapáké, nagybácsiké, stb... Gondoltam megemlékezhetnénk erről az ünnepről is, hiszen valahogy nem kap akkora nyilvánosságot, mint az anyák napja. Pedig az apukák éppoly fontosak, mint az anyukák. Nélkülük nem lenne teljes a család.
Az egész herce-hurcám az eperföldeken kezdődött.
Van egy kedves barátom, Gyula, aki évtizeddel plusz még néhány évvel fiatalabb nálam, mégis békésen tűri ámokfutásomat az MSN-en.
Mivel nekem viszonylag új dolog a kapcsolattartásnak ez a formája, hát lelkesedésem és írásdömpingem határtalan. Nem panaszkodom, hagy „beszélni”, a szűkszavúsága olykor sértő is. De nem bántom, mert elvisel. Általában feldobok egy témát és azt vesézzük ki, ki-ki a maga szószátyár avagy szószátyártalan módján. Ha valamilyen rejtélyes okból Gyulámnak is megtetszik a kibeszélnivaló, néha bővített mondatokra is kapható.
Egy alkalommal az iránt érdeklődtem, mit is csinálna legszívesebben informatikusi diplomájával. Publikus válaszáról szeretnék most írni.