Pesten történt, amit most hallotok. Akkoriban még voltak gyorsbüfék, ahonnan a lecsúszottakat sem nézték ki, sőt, léket kapott hajóikról ott ereszthették le hányatott életük vasmacskáját, beleszagolva a kikötő babgulyás, brassói és szalontüdő illatát ontó levegőjébe. Melegséget árasztó oázisok voltak ezek, a nagyváros kutyahideg, dermesztő sivatagában, a nyomor és a gyomor találkahelyei.

Reggel fél nyolc. Az ajtók záródnak, apró zökkenéssel indulunk. Általában nem szoktam egy megállóért leülni, ma mégis lezökkenek az egyetlen üres helyre. Bent járunk az alagútban, amikor az orromat rég nem érzett bűz csapja meg. Egy pillanatra azt hittem, hogy megint a torreádorszagú hármas troliban ülök. (Egyszer nem bírtam szó nélkül, és megjegyeztem: – Valaki baromfit szállít. – Amire az előttem álló megfordult. – Tehenet, uram, tehenet!)

A steril, szagtalan környezetben sokként hat az alattomos gáztámadás. Nem vagyok szakértő, mégis játszi könnyedséggel azonosítom a menüt: - Pácolt lazac, brokkoli körítéssel, kaporral és kis petrezselyemmel. Zabpehelybe aprított banán, körte kizárva. Az hangos.

Az emberek örök lelke múló testekbe költözik, de maga végtelen, senki meg nem ölheti: küzdj tehát!

Éppen művelődésszervezőként dolgoztam, ami nem is áll messze a hivatásomtól, lévén népművelő a végzettségem, s azon gondolkodtam, milyen elfoglaltságot tudnék ajánlani kis falunk lányainak-asszonyainak. Úgy véltem, olyanra van szükségük, ami nem kerül sokba, mellette tudnak rádiót hallgatni, tévét nézni, viszont beszélni nem. Az első és utolsó szemponttal partnerüknek szándékoztam kedveskedni, hátha így előbb tudomásul veszik a hölgyek legújabb szenvedélyét.

A nyugdíjasklubból és az aerobikcsoportból összehívtam néhány reménybeli műhelytagot egy kis mikrotérségi információcserére, vagyis pletykálkodásra.

Közel húszan – pontosan tizenhárman – vállalkoztak is a kalandra. Tudtam a kötelességemet,  ezért eltökéltem, hogy én is bővítem az ismereteimet, miközben közösséget fejlesztek. Egy hét múlva már tanulgattuk a csuhébaba-készítést Rózsika nénitől; Marika a gobelinvarrás művészetébe vezetett be bennünket. Minden nagyon szép, minden nagyon jó volt, mégsem voltunk teljesen elégedettek. Kerestem az újabb, izgalmas technikákat.